Zajszabályok zenei helyszíneken: mit ír elő az uniós és a magyar jog

⏱️ Becsült olvasási idő: 19 perc

Kulcspontok

Négy zenei helyszínen végzett zajdózismérős vizsgálatban a személyzet 70%-a túllépte a napi expozíciós határértéket egyetlen műszak alatt, és kevesebb mint 30%-uk viselt bármilyen hallásvédőt. A zenei és szórakoztatóiparra a magyar rendelet 2008. február 15-től teljes körűen vonatkozik. Kivétel nincs, türelmi idő sincs már hátra.

A bonyodalom részben abból ered, hogy a „zajszabályok” két teljesen különálló jogterületet jelölnek. Az egyik a teremben dolgozókat védi, a másik a szomszédokat. A két szabályrendszer más-más kérdésre felel, és egy helyszín az egyiknek tökéletesen megfelelhet úgy, hogy a másikat minden este megszegi. A dolgozók védelmét az uniós 2003/10/EK irányelv és magyarországi átültetése, a 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet írja elő.

A Bollsen hallásvédelmi márka, de a rendelet hallásvédő eszközökről rendelkezik, márkákról nem, ezért a konkrét termék kiválasztása a helyszín és a saját kockázatértékelése dolga. Ez az útmutató azt mutatja meg, mit ír elő az uniós és a magyar jog egy zenei helyszínnek. Aki azt is tudni szeretné, melyik szerepkörhöz milyen csillapítás illik, az a zenéhez használt füldugókról szóló anyagainkban talál választ.

Mely zajszabályok vonatkoznak egy zenei helyszínre?

Két külön szabályrendszer érvényes, és gyakran összekeverik őket. A 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet a teremben dolgozókat védi a munkahelyi zajtól. A 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet és a 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet a környezeti zajról szól, vagyis arról, ami az épületből kijut a szomszédokhoz.

Más a céljuk, más a mérési helyük, és más a kérdés, amelyre felelnek. A környezeti zaj szabályai kifejezetten kizárják a munkahelyi zajt a hatályukból, a munkahelyi rendelet pedig nem foglalkozik azzal, mennyi jut ki az utcára.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szomszédok panaszára a hangosítás lehalkítása felel, a dolgozók védelmét viszont az nem oldja meg. Ha egy helyszín a hangfalakat az utca felé kordában tartja, a pult mögött dolgozó attól még ugyanazt a belső szintet kapja egész éjszaka.

Mit ír elő a 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet?

Minden munkáltatót arra kötelez, hogy felmérje és kezelje a dolgozóit érő zajt. Az EüM rendelet teljes szövege a Nemzeti Jogszabálytár oldalán olvasható, és az 1. § szerint a szervezett munkavégzés keretében végzett minden olyan tevékenységre vonatkozik, ahol a dolgozó zajnak ténylegesen vagy vélhetően ki van téve.

A rendelet 2006. február 15-én lépett hatályba, de a zenei és szórakoztatóiparban csak 2008. február 15-től kell alkalmazni (15. §), addig a korábbi, 18/2001. (IV. 28.) EüM rendelet volt érvényben. A rendelet az uniós 2003/10/EK irányelvnek való megfelelést szolgálja (16. §), vagyis ugyanazokat az értékeket és ugyanazt a logikát követi.

A zajmérést csak engedéllyel rendelkező szakértő vagy a Nemzeti Akkreditáló Testület által akkreditált laboratórium végezheti (5. §). A kockázatértékelést az első alkalommal a tevékenység megkezdésétől számított egy éven belül kell elkészíteni, utána évente felül kell vizsgálni (7. §). A hazai népegészségügyi háttérért az NNGYK oldalát érdemes megnézni.

Mit kell tennie a helyszínnek az egyes küszöbértékeknél?

A rendelet 3. §-a három küszöböt állapít meg, mindegyikhez napi átlagos A-súlyozású érték és C-súlyozású csúcsérték tartozik: az alsó beavatkozási érték 80 dB(A) és 135 dB(C), a felső beavatkozási érték 85 dB(A) és 137 dB(C), a határérték pedig 87 dB(A) és 140 dB(C).

Mindegyik küszöb újabb kötelezettségeket kapcsol be, és ezek egymásra épülnek. Ha egy műszak 85 dB(A) fölé viszi a dolgozót, a hallásvédelem a helyszíni személyzet számára már nem szívesség, hanem betartandó és ellenőrzendő kötelesség. Ugyanez igaz a hangmérnökökre is, akik estéről estére ugyanazt a termet hallgatják.

A rendelet a munkáltatótól azt várja, hogy a zajt elsősorban a forrásnál csökkentse (8. §), a hallásvédő pedig akkor lép be, ha más intézkedéssel a kockázat nem kezelhető (9. §). Aki még nem számolta ki a saját számait, az a rendelet alapját, a kockázatértékelést sem végezte el, pedig minden más kötelezettség ettől függ.

Miért a hallásvédővel együtt mérik a 87 dB(A)-es határértéket?

Mert a két küszöbfajta más kérdésre felel. A 80 és 85 dB(A)-es beavatkozási értékeket hallásvédő nélkül kell vizsgálni, mivel azt mutatják meg, mennyire zajos a munkahely. A 87 dB(A)-es expozíciós határértéknél viszont a viselt hallásvédő csillapítását is figyelembe veszik, mert az azt méri, mi jut el ténylegesen a dolgozó füléhez (3. § (2) bekezdés).

Ez többet számít, mint amilyennek látszik. Egy 100 dB(A)-s klubtér mindkét beavatkozási értéket átlépi, bármit is oszt ki a helyszín, ezért az oktatás, a jelölés és a hallásvizsgálat minden esetben kötelező marad. A füldugó azt éri el, hogy a dolgozó a 87 dB(A)-es határérték alatt maradjon.

Éppen ezért a tanúsított csillapítási érték a megfelelés egyik legfontosabb száma. Nélküle a határérték betartását egyszerűen nem lehet megállapítani.

A közönséget is védik a zajszabályok, vagy csak a dolgozókat?

A 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet a szervezett munkavégzésre vonatkozik, ezért a jeggyel belépő vendéget nem ez védi. A rendelet értékei azt mutatják meg, hol kezdődik a kockázat, de a koncertlátogató nem munkavállalóként áll a hangfal előtt.

A közönség oldaláról nemzetközi irányt ad a WHO. A WHO biztonságos hallgatásra vonatkozó globális szabványa a zenei helyszínekre hat jellemzőt ír le, amelyekkel a szórakoztató helyszín és rendezvény a közönség hallását is figyelembe veheti. Jogi kötelezettséget nem jelent, de jó mérce egy olyan szervezőnek, aki a vendégeit is védeni szeretné. Ha Ön koncertlátogatóként választ füldugót, a NRR és SNR értékekről szóló cikkünk segít eligazodni.

Mi a helyzet a szabadúszó zenészekkel és DJ-kkel?

A rendelet munkavállalókról szól, és az 1. § a szervezett munkavégzésre vonatkozik. Hogy egy vendégfellépő, egy közreműködő zenész vagy egy szabadúszó hangmérnök ebbe a körbe esik-e, azt a megbízás jellege dönti el, ezért erre általános választ nem adunk. A pontos állásponthoz a munkavédelmi szakember vagy a munkavédelmi hatóság adhat segítséget.

Egy dolog viszont minden formában igaz: a hallás védelme a szabadúszónak is a saját érdeke. A helyszín pedig jól teszi, ha a bejáró vendégekkel is ugyanúgy közli, hol a zajos terület és mi a szabály. A DJ-k helyzetéről külön írtunk a DJ-knek szóló füldugó útmutatónkban.

Törvénytelen a 85 decibelnél hangosabb zene egy szórakozóhelyen?

Nem. A 85 dB(A)-es felső beavatkozási érték nem hangerőkorlát. A dolgozó teljes műszakra átlagolt terhelését írja le, nem azt a hangnyomásszintet, amely a teremben egy adott pillanatban mérhető.

Egy helyszín éjszakánként akár 100 dB(A)-s szinten is működhet, ha a dolgozók megfelelően védettek, és a fülüknél senki nem lépi át a 87 dB(A)-t. A környezetbe kijutó zajt viszont a környezeti zaj szabályai korlátozzák, és az más lapra tartozik.

Mely munkakörök vannak a legnagyobb zajnak kitéve egy zenei helyszínen?

Mindenki, aki egy egész műszakot a hangos térben tölt egy helyben állva. Egy klub vagy erősített helyszín jellemzően 95 és 105 dB(A) között működik, és 100 dB(A)-nél a védtelen dolgozó a 85 dB(A)-es napi értéket nagyjából 15 perc alatt eléri, a 87 dB(A)-est pedig fél óra alatt. Egy hatórás műszak tehát nem határeset.

A keverőpult környéke jellemzően 95 és 105 dB közötti, és a monitorhangmérnök viseli a legnagyobb terhelést a stáb tagjai közül, hiszen a monitorhangfalak nagyjából feléje néznek. A pultosok, a biztonságiak, a színpadi stáb és a pakolók is mind gyűjtik a maguk adagját.

A helyszíni dolgozóknak és roadie-knak szóló útmutatónk végigmegy a pult, az ajtó és a turné szerepein, és megmutatja, hogy melyikhez milyen csillapítás kell egy teljes műszakra. A keverőpultnál dolgozóknak a hangmérnököknek szóló füldugó cikkünk segít abban, hogyan védhetik a fülüket úgy, hogy közben megmarad a referenciahang, amelyhez keverniük kell.

Mi számít megfelelő hallásvédőnek a rendelet szerint?

A 9. § szerint a hallásvédőt úgy kell kiválasztani, hogy a halláskárosodás kockázatát megszüntesse vagy a lehető legkisebbre csökkentse, és megfelelően illeszkedjen. A munkafolyamatnak megfelelő csillapítás kiválasztásánál az MSZ EN 458:2005 szabvány A.5. eljárása a minimálisan irányadó. A rendelet tehát alkalmasságot kér, márkát nem, és a használat ellenőrzését is a munkáltatóra bízza.

A számítás egyszerűbb, mint ahogy a jogszabály hangzik. Vegye a mért szintet, vonja le a tanúsított SNR értéket, és vesse össze a 87 dB(A)-es határértékkel. Egy 105 dB(A)-s klubtér és egy SNR 24 dB értékű füldugó esetén a fülnél nagyjából 81 dB(A) marad, ami a határérték és a 85 dB(A)-es felső beavatkozási érték alatt is van. Az SNR-ről és az NRR-ről bővebben a koncertfüldugókról szóló összehasonlításunkban olvashat, érdemes megérteni, mielőtt bármit vásárol.

A Music SoundPRO passzív, kétlamellás, orvosi szilikon füldugó, névleges értéke SNR 24 dB (H24 / M21 / L19), az EN 352-2 szerinti vizsgálatot a PZT GmbH végezte. A csillapítás a frekvenciával nő, így lehalkítja a terem hangerejét, a zenét pedig továbbra is hallja, csak halkabban. Ez a 24 dB az a szám, amely a megfelelésnél számít, és csak ezért szerepel egy jogszabályról szóló cikkben.

Mivel a névleges érték csak jó záródás mellett igaz, az illeszkedés itt nem kényelmi, hanem megfelelési kérdés. Az AR KI TECH fülmérési szolgáltatásunk két fényképből méretezi a hallójáratot, még a szállítás előtt. A Music SoundPRO termékoldalán megtalálható az EN 352-2 szerinti vizsgálati adat, amelyet a helyszín a saját kockázatértékeléséhez felhasználhat.

Mentesülhet egy helyszín a hallásvédő biztosítása alól?

Zenei helyszínekre külön mentesség nincs. A 14. § csak akkor teszi lehetővé a 9. § előírásaitól való eltérést, ha az egyéni hallásvédő teljes körű és szakszerű alkalmazása nagyobb kockázatot jelentene az egészségre és a biztonságra, mint a mellőzése. Az engedélyt a munkavédelmi képviselő és a foglalkozás-egészségügyi szolgálat kezdeményezésére az illetékes miniszter adja meg az országos tisztifőorvos szakvéleménye alapján, és a dolgozó egészségi állapotát ilyenkor fokozottan ellenőrizni kell. Az engedélyt négyévente felül kell vizsgálni.

Ez a mérce valódi kivételes esetekre szól, nem arra a helyszínre, amelynek az adminisztráció kényelmetlen. Aki tudja, hogy a kivétel útja szűk, az jobban jár, mint aki azt hiszi, hogy nincs is ilyen.

A gyakorlatban a megvalósítás szokott elmaradni. A zenei helyszínek személyzetének 70%-a túllépte a napi expozíciós határértéket abban a 2012-es, Noise & Health folyóiratban megjelent vizsgálatban, amely négy brit zenei helyszínen mérte a dolgozókat, és a hallásvédő használata ott ritka volt. A szerzők következtetése szerint az ágazat nem teljesíti a szabályozási előírásokat. Ez a vizsgálat nem magyar adat, de jól mutatja, mi történik, ha a mérés és az ellenőrzés elmarad.

Két szabályrendszer, két külön feladat. A 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet a teremben dolgozókat védi, a környezeti zaj szabályai a mellette lakókat. Ha Ön helyszínt üzemeltet, a munkahelyi rendeletben vannak a 80, 85 és 87 dB(A)-es számok, és a zenei ágazatra 2008 februárja óta teljes körűen érvényes. A rendelet a fővárosi és vármegyei kormányhivatalt jelöli meg munkavédelmi hatóságként.

Kezdje a kockázatértékeléssel, mert minden további kötelezettség abból következik. Ha az értékelés szerint valaki egy műszak alatt 85 dB(A) fölé kerül, a hallásvédő már nem opció: biztosítani kell, jelölni a zajos területet, és ellenőrizni a viseletét. Egy SNR 24 dB értékű füldugó a 105 dB(A)-s termet nagyjából 81 dB(A)-re hozza a fülnél, a gyakorlatban így néz ki a megfelelés, papíron túl. Próbálja ki kockázat nélkül, 40 napos pénz-visszafizetési garanciával.