A túrabot használata: hossz, szíj, ritmus és alaptechnika

⏱️ Becsült olvasási idő: 18 perc

Rövid válaszA túrabotot úgy állítsa be, hogy a könyöke nagyjából 90 fokban hajoljon, a kezét alulról bújtassa át a szíjon, és a botot az ellentétes lábbal együtt lendítse előre. A bothegyet az elöl lévő lába mellé tegye le. Kapuknál, kerítésátjáróknál és patakátkelésnél vegye ki a kezét a szíjakból, és ha mindkét kezére szüksége van, rakja el a botokat.
Két túrázó túrabotokkal füves ösvényen zöld dombok között, egy kőfalba épített fa kapu felé haladva
Ezen az oldalon: Áttekintés
    Összegzés AI-jal

    Kulcspontok

    Állítsa be a hosszt úgy, hogy a könyöke nagyjából 90 fokban hajoljon, amikor a bot hegye a talajon van. A kezét alulról bújtassa át a csuklószíjon, aztán gyalogoljon a megszokott módon, és hagyja, hogy minden bot az ellentétes lábbal együtt lendüljön előre. A bot hegyét az elöl lévő lába mellé vagy kicsit elé tegye le, enyhén hátrafelé döntve, a markolatot pedig lazán fogja.

    Az ellentétes kéz az ellentétes lábbal, pontosan úgy, ahogy bot nélkül is lendül a karja séta közben. Amikor a jobb lába lép előre, vele együtt a bal bot megy előre, és fordítva. Ha a ritmus eleinte esetlennek tűnik, néhány lépésig húzza maga után a botokat, és a karja általában magától megtalálja a mozdulatot.

    Átlagos ösvényen igen. Csúsztassa a kezét alulról felfelé a hurokba, és a szíjjal együtt fogja meg a markolatot, így a szíj átveszi a tolóerő egy részét, a keze pedig laza maradhat. Sziklás kapaszkodókon, kőfolyásokon és patakátkeléseknél vegye ki a kezét a szíjakból, mert ott lehet, hogy gyorsan el kell engednie a botot.

    Vegye ki a kezét a szíjakból, és a két botot adja át először a kerítés túloldalára, vagy fogja őket össze egy kézben, hogy a másik szabad maradjon a lépcsőhöz és a korláthoz. Kapunál fogja össze mindkét botot egy kézben, a másikkal nyissa ki a kaput, és hagyja úgy, ahogy találta.

    Amikor mindkét kezére szüksége van: könnyű kapaszkodóknál, meredek, sziklás lépcsőknél, forgalmas utcán vagy hosszabb, autóforgalmas útszakaszon. Rövid, sík részeken is, ahol a bot inkább útban van, mint segít. Az összecsukható botok, például az Expedition Pro, 37 cm-esre hajthatók össze és elférnek egy kis hátizsákban, a teleszkópos botokat pedig a hátizsák oldalára rögzítheti.

    A legtöbben egyszerűen kézbe veszik az első pár túrabotot, és menet közben rájönnek a többire. Ez nagyrészt rendben is van, hiszen az alapmozdulat ugyanaz, amit a karja minden sétánál magától csinál. Néhány apró részlet viszont, például hogy hogyan bújtatja át a kezét a szíjon, vagy hová érkezik a bot hegye, eldönti, hogy a bot a lépései részévé válik, vagy csak kopog Ön mellett.

    Ez az útmutató a hétköznapi alapokat veszi sorra ösvényeken és enyhe dombvidéki utakon: a hossz beállítását, a szíjak használatát, a ritmus megtalálását, a bothegy letételét, a kapukon és kerítésátjárókon való átjutást, és azt, mikor érdemes elrakni a botokat. A meredek emelkedőknek és lejtőknek saját technikájuk van, ezekről külön írunk. Ha még nincs botja, kezdje a túrabot kiválasztásáról szóló útmutatónkkal.

    1. lépés: állítsa be a megfelelő hosszt

    Mielőtt elindulna, állítsa mindkét botot ugyanarra a hosszra. Álljon egyenesen sík talajon, túracipőben, fogja meg a markolatot úgy, hogy a bot hegye közvetlenül a lába mellett legyen, és nézze meg az alkarját. Nagyjából vízszintesnek kell lennie, a könyöke pedig körülbelül 90 fokban hajlik.

    Ha a keze a könyöke fölött van, rövidítse a botokat. Ha az alkarja lefelé mutat, hosszabbítsa őket. Egyszerre csak néhány centimétert változtasson, minden elemet rögzítsen szorosan, és pár percig sétáljon, mielőtt eldönti, jó-e. Testmagasság szerinti táblázatot és további részleteket a túrabot hosszáról szóló útmutatónkban talál.

    Az állítási tartományt is érdemes ismernie. A teleszkópos Alpine Explorer 95 és 135 cm között állítható, és 1,40 m-es testmagasságtól ajánlott. A két összecsukható modell, az Expedition Pro és a 3K Carbon Extreme+, 115 és 135 cm között állítható, 1,60 és 2 m közötti testmagassághoz.

    2. lépés: a szíjat alulról használja

    A legtöbben egyenesen felülről dugják át a kezüket a hurkon, mint egy kézitáska fülén. Így is működik, csak éppen a szíj lényege vész el. Jobb, ha a kezét alulról bújtatja fel a hurokba, majd úgy zárja az ujjait a markolatra, hogy a szíj a hüvelyk- és a mutatóujja között, a csuklója hátsó oldalán fusson.

    Így a bot letételekor a szíj átveszi a tolóerő egy részét, és nem kell görcsösen szorítania a markolatot. A keze laza marad, a bot szabadabban lendül, és ha egy pillanatra kinyitja az ujjait, a bot akkor is Önnél marad. A hurkot úgy állítsa be, hogy a keze könnyen ki- és becsússzon, de ne maradjon benne sok lazaság.

    Van, amikor jobb teljesen kivenni a kezét a szíjakból. Nehéz terepen, például kőfolyásokon és patakátkeléseknél így bármikor elengedheti a botot, és szabadon használhatja a kezét, ha szükség van rá. A szíjak felhelyezéséről és beállításáról a túrabot szíjairól szóló útmutatónkban írunk részletesebben.

    3. lépés: találja meg az alapritmust

    A botos gyaloglás ritmusa: ellentétes kar, ellentétes láb. Amikor a jobb lába lép előre, vele együtt a bal botja is előremegy. Amikor a bal lába lép, a jobb bot követi. Ugyanez a minta, amelyet a karja bármilyen hétköznapi sétánál követ, ezért a legtöbben néhány perc alatt ráéreznek.

    Ha esetlennek érzi, próbálja ki ezt egy sík úton:

    1. Tartsa lazán a botokat a teste mellett, és egyszerűen sétáljon, a bothegyeket húzza maga után.
    2. Néhány lépés után észreveszi, hogy a karja magától lendülni kezdett. A botok vele lendülnek.
    3. Kezdje el finoman a talajra nyomni a bothegyeket, amikor leérnek, és tartsa meg ugyanazt a ritmust.
    4. Ha már természetesnek érzi, minden letételnél adjon hozzá egy enyhe tolást a szíjon keresztül.

    A vállát tartsa lent, a könyökét a teste közelében. A mozdulat a laza karlendítésből jön, nem abból, hogy maga elé emeli a botokat. Könnyű, sík utakon a tolás finom marad: a botokat az egyensúlyhoz és az egyenletes tempóhoz használja, nem arra, hogy előrehúzza magát.

    Enyhe útvonalakon van, aki egyetlen botot választ, például hogy az egyik keze szabad maradjon a térképhez vagy a kutyapórázhoz. Két bottal egyenletesebb a ritmus, és mindkét oldalon jobb az egyensúly. Hogy Önnek melyik való, az a túrától függ. A lehetőségeket az egy vagy két túrabotról szóló útmutatónkban hasonlítjuk össze.

    4. lépés: a bothegyet a megfelelő helyre tegye

    Az, hogy hová érkezik a bot hegye, többet számít, mint hogy milyen erősen tol. Sík terepen minden botot az elöl lévő lába sarka mellé vagy kicsit elé tegye le, a botot enyhén hátrafelé döntve. Ebben a szögben finoman előre és lefelé tolhat, miközben ellép a bot mellett.

    Két gyakori hibát könnyű észrevenni. Ha a bot hegyét messze maga elé teszi le, belesétál a botba, és az fékként működik. Ha túl messze, oldalra teszi le, szétnyílnak a karjai, és elveszíti a ritmust. A bothegyek nagyjából a lábaival egy vonalban, körülbelül vállszélességre legyenek egymástól.

    Ne csak az utat figyelje maga előtt, hanem a talajt is. Sima, nedves sziklán vagy mozgó kövön a bothegy megcsúszhat, ezért szilárd földre, kavicsra vagy egy lépcsőfok szélére célozzon. Aszfalton és járdán tegye fel a gyalogló gumivéget, amely mindhárom Bollsen modellhez jár: kemény felületen jobban illik, és nem kopog minden lépésnél a fém hegy.

    Kapuk, kerítésátjárók, lépcsők és sáros talaj

    A hazai túraútvonalak, a Mátrában, a Bükkben vagy a Zemplénben is, ritkán maradnak sokáig sima ösvények. Legelők kapui, kerítésátjárók, kőlépcsők és vizes szakaszok mind kicsit másfajta bánásmódot kérnek a botokkal. A kéktúrázók erdei etikettje szerint keskeny szakaszokon a felfelé haladóknak van elsőbbségük, és ehhez is jól jön, ha a botok kézben vannak és nem kalimpálnak.

    Mit tegyen a túrabotokkal a leggyakoribb túrahelyzetekben?
    HelyzetMit tegyen a botokkal?
    Sík ösvény vagy földútKéz alulról a szíjakba, ellentétes kar és láb, bothegyek a lába mellett vagy kicsit előtte.
    Kerítésátjáró vagy létraKéz ki a szíjakból. Előbb a két botot adja át, és támassza a túloldalnak, vagy fogja össze őket egy kézben. A másik keze maradjon a lépcsőnek vagy az oszlopnak.
    Legelő kapujaFogja össze mindkét botot egy kézben, a másikkal nyissa ki a kaput, menjen át, majd csukja vissza, ha csukva találta.
    Rövid lépcsősorTegye mindkét botot arra a lépcsőfokra, amelyre lép, vagy vigye őket egy kézben, és fogja a korlátot.
    Vizes vagy sáros talajA botokkal előbb tapogassa ki, mennyire puha a talaj, mielőtt rálép. Fűcsomókra vagy keményebb foltokra tegye le őket, és ha beragadnak, egy enyhe csavarással húzza ki a bothegyeket.
    PatakátkelésKéz ki a szíjakból. A botokat plusz támaszpontként használja, és egyszerre csak egy botot vagy egy lábat mozdítson.
    Járda vagy csendes mellékútTegye fel a gyalogló gumivéget. Ha valaki elhalad Ön mellett, tartsa a botokat a teste közelében.
    Forgalmas utca, busz vagy kávézóTolja össze vagy hajtsa össze a botokat, és vigye vagy rakja el őket.

    Kerítésátjárónál a legfontosabb, hogy még mászás előtt szabaddá tegye a kezét. Ha a szíjakkal a csuklóján próbál átlépni, a botok a lábai között lengenek. Rövid lépcsőkön használja együtt a két botot, vagy rakja el őket egy pillanatra: néhány lépcsőfoknál a korlát többet ér, mint a bot.

    Patakon átkelve forduljon arccal a sodrás felé, és a botot a két lábával együtt használja háromlábú támaszként, mindig csak egy pontot mozdítva. Ha egy átkelés kockázatosnak tűnik, mindig jobb kerülőutat keresni vagy visszafordulni.

    Mikor érdemes elrakni a botokat?

    A bot a legtöbb túrán hasznos, de nem minden lépésnél. Rakja el, amikor mindkét kezére szüksége van, például könnyű kapaszkodón, sziklás lépcsőn, ahol a sziklába kapaszkodna, vagy egy kerítésen átvezető létrán. Forgalmas járdán és a városban is tegye el, mert ott mások útjában van. Egy könnyű séta rövid, sík szakaszain pedig egyszerűen kényelmesebb lehet a hátizsákban vinni.

    Érdemes arra is gondolni, hogy ha mindig bottal jár, kevesebbet gyakorolja, hogyan tartsa meg egyedül az egyensúlyát egyenetlen talajon. Sok tapasztalt túrázó a hosszabb útvonalakon, a nehéz terepen és a hegyekben használja a botokat, a könnyű szakaszokon pedig elteszi őket.

    Hogy mennyire könnyű elrakni őket, az a bot típusától függ. A 37 cm-esre összecsukható Expedition Pro elemei befelé hajthatók, így elfér egy kis hátizsákban vagy az oldalzsebben, és teljesen elrakhatja, amikor nincs rá szüksége. A 3K Carbon Extreme+ ugyanúgy 37 cm-esre hajtható össze, botonként 199 g. A teleszkópos Alpine Explorer 65 cm-re tolható össze, ami a legtöbb kis hátizsákhoz túl hosszú, ezért rögzítse a hátizsák bottartó hurkaihoz vagy oldalsó kompressziós pántjaihoz, hegyével lefelé. Az összecsukható és a teleszkópos botok összehasonlítása részletesebben is bemutatja az előnyöket és a kompromisszumokat.

    Ha utazásra csomagol, mindkét összecsukható modell 37 cm összecsukva, ami megfelel a kézipoggyász méreteinek. Az uniós poggyászszabályok szerint viszont az éles, fegyverként is használható tárgyak nem vihetők fel az utastérbe, és a túrabotok megítélése repülőterenként eltérhet, ezért indulás előtt mindig ellenőrizze a légitársaság és a repülőtér szabályait. A túrabotokkal való repülésről szóló cikkünk elmagyarázza, hogyan csomagolja be őket az útra.

    Mi a helyzet a dombokkal és a meredek terepen?

    Mindaz, amit eddig leírtunk, sík és enyhén hullámos terepre vonatkozik. Hosszabb emelkedőkön és lejtőkön változik a technika. Általános ökölszabály, hogy hosszú emelkedőre nagyjából 10–15 cm-rel rövidebbre, hosszú lejtőre ugyanennyivel hosszabbra állítják a botot. Felfelé kicsit előrébb teszi le a botokat, és lépés közben tol. Lefelé maga alá teszi le őket, a testsúlyát pedig a lába fölött tartja.

    Ha az ösvény keresztben szeli át a lejtőt, a lejtő felőli botot rövidítse kicsit, a völgy felőlit pedig hosszabbítsa meg, hogy a két keze nagyjából egy magasságban maradjon. Rövid fel- és lejtmeneteknél gyakran egyszerűbb nem állítani a hosszon, csak máshová tenni le a bothegyeket. Az emelkedőn és lejtőn való botozásról szóló útmutatónk mindezt részletesen tárgyalja.

    Gyakori hibák és gyors megoldások

    • Túl szoros fogás. Hagyja, hogy a szíj végezze a munka egy részét, és tartsa lazán az ujjait. A szoros fogástól hamar elfárad az alkarja.
    • Azonos kar, azonos láb. Ha a jobb bot és a jobb láb együtt mozog, álljon meg, húzza maga után a botokat néhány lépésig, és kezdje újra.
    • Túl hosszú bot. Ha a válla a füle felé kúszik, és a csuklója minden letételnél hátrahajlik, rövidítenie kell a botokat.
    • Túl messze előre tett bothegy. Ha a botok fékként hatnak, tegye le őket közelebb a lábához.
    • Laza elemek. Indulás előtt és minden pihenő után ellenőrizzen minden zárat és illesztést. Ha a bot összecsúszik Ön alatt, megtörik a ritmusa.

    Az első botos túra előtt

    Mielőtt hegyre vinné őket, próbálja ki a botokat egy közeli úton vagy egy parkban. Tíz perc elég ahhoz, hogy beállítsa a hosszt, a szíjakat és a ritmust, így nem az első meredek szakaszon kell mindent igazgatnia. Ellenőrizze, hogy a két bot egyforma hosszú-e, minden elem rögzítve van-e, és a terephez illő bothegy van-e rajtuk. Indulás előtt nézze meg a HungaroMet időjárási figyelmeztetéseit is, ha pedig társaságban kezdené, a Magyar Természetjáró Szövetség oldalán tagszervezeteket és túranaptárt talál.

    A kényelmes túrának a bot csak az egyik fele, ezért a lábára is gondoljon: a jól illeszkedő bakancs és a bakancsba való talpbetét egyaránt sokat számít. Ha pedig még azon gondolkodik, illik-e a bot az Ön gyaloglási stílusához, a megéri-e túrabotot használni kérdésére válaszoló útmutatónk sorra veszi az előnyöket és a hátrányokat. Ha a sportosabb stílus vonzza, a nordic walking botok és a túrabotok különbségéről szóló útmutatónk bemutatja, miben tér el a kettő, a karbon és az alumínium túrabotok összehasonlítása pedig a súlyt és az anyagokat veszi sorra.

    Minden Bollsen bothoz 40 napos pénzvisszafizetési garancia jár, így van ideje kipróbálni őket a saját útjain és hegyein.